Műfaj: yaoi, angst(? esetleg)
Korhatár: 12-14+
Rohantam.
Nagyon rohantam.
Suhantam.
Minden erőmet beletéve rohantam.
Mint egy állat.
Nem néztem, hogy merre futok, mert a félelem irányított.
Tudtam, hogy bármelyik pillanatban beérhetnek, és akkor halott vagyok.
Hirtelen megbotlottam valamiben.
Egy tompa puffanás, és a földön kötöttem ki.
Feladtam. Nem érdekelt, hogy meghalok-e vagy sem.
Tessék! Öljetek meg!
Azonban különös dolgot észleltem.
Nem hallottam a cipők kopogását. Lihegve nyúltam el, a telefonom után. Aztán realizáltam, hogy szarrátört a képernyője.
És nem kapcsolt be. Remek.
Fene tudta, hogy hol vagyok.
Ekkor két kar fonódott körém, és magához szorított.
-Látod ezt, Taeyong? - kérdezte ördögien, majd egy rózsát nyújtott oda nekem. Egy vörös rózsát. Pont olyat, amit még Jaehyun-tól kaptam, és amilyen a pólómon volt.
Eszembe jutott, amikor először értek össze ajkaink, amikor először mondhattam el neki, hogy mit érzek iránta.
A telihold fénye rásütött a rózsára, és megcsillant a ráesett esőcseppeken.
-Jaehyun... - suttogtam. - Mit tettél vele?
-Oh, kedvesem. Én semmit. Ő tette magával azt, amit. Nem akart élni.
Végigsimított hosszú, csontos ujjaival ajakaimon. Majd felmutatta az egyiket, amin vér volt. Megnyaltam a számat, majd éreztem, ahogy egy vörös vércsepp legördült az államon. Végigfolyt a nyakamon, egészen a pólómig, majd beleivódott.
Olyan vörös volt, mint a rózsa.
És ekkor már tudtam:
A Halál jött el értem.
Tessék. Itt egy kis ízelítő nektek. Ez a bejegyzés a Wattpad oldalamon is megtalálható.
